Február 2-a jeles nap. A vizes élőhelyek világnapja. Térségünkben is több esemény történt ehhez kapcsolódóan. Szentendrén színvonalas rendezvényt tartottak a Pomáz és Szentendre közötti Tófenék nevű rész megmentése érdekében. Csobánkán helyi, kistérségi és országos környezetvédő szervezetek és állampolgárok léptek fel a Dera-patak védelmében, a patak medrén kívüli, az árvízvédelem ürügyén, de teljesen indokolatlanul kivágott hatalmas, értékes fák miatt.
És Pomázon?
Pomázon a patak két korábbi jelentős árhulláma alámosta a Bihari János utcai oldalt, ezt kellett helyrehozni. A patak másik oldala jól bírta a megpróbáltatást, itt hatalmas fák fogják a partoldalt. Elhangzott, hogy a város civil szervezetei által ültetett fák elásásakor kiásott gödrök okozták az alámosást, de a szakmabeliek szerint valójában a törmelékkel feltöltött partoldal nem bírta a többszöri magas vízállást.
Mostanában többször is elhangzott az, hogy ha lenne pénz, egy-másfél méter mélyen ki kellene kotorni a Dera-patak medrét így akadályozva meg az árvizet. Becsuktam a szemem és elképzeltem a Huszár utca és a Hév sínek közötti szakaszon a másfél méterrel mélyebbi kikotort patak látványát. Tényleg ilyen patakot szeretnénk a városunkban? Hogyan oldanák meg a lebetonozott, kikövezett részeket? Felbontanák, kimélyítenék majd újrabetonoznák? Mennyi pénzbe kerülne ez? Esetleg csak egyes szakaszokat mélyítenének ki, míg a többit nem? Az eredmény annyi lenne, mint halottnak a csók. A környezetvédelmi oldaláról most ne is beszéljünk, mert az ezek szerint egyáltalán nem fontos. Vannak más szakmai alternatívák is. Egy hegyvidéki pataknál csak a patakmederben megtartani a szélsőséges időjárás okozta árvizet szinte lehetetlen. A medret a százévenként előforduló legmagasabb vízszintre tervezték. A klímaváltozásnak köszönhetően az időjárás szélsőségesebbé vált. Tíz évenként, vagy még sűrűbben is bekövetkezhetnek a minden eddiginél nagyobb árvízveszélyek. Még egy méter vízmagasság tartalék sokaknak jól hangozhat. Sajnos ez nem így működik. Egy vízfolyásba veszélyes egy-két ponton beavatkozni, érdemes mindig az egészet nézni, “láncszem elv”; megváltozik a mélység, megváltozik a sebesség; egy élére állított trapéz alakú mederszelvénynél az alsó 1 méter felül csak pár centit jelenthet; stb. Mielőtt megvádolnának minket, hogy nem érdekel a patakparton élő emberek sorsa, szeretnénk azt is leírni, van olyan megoldás, mely lényegesen nagyobb biztonságot nyújt a patakmeder kikotrásánál. Nekünk lényeges az is -- és remélem, egyre többen élünk Pomázon, akik hasonlóan gondolkodunk --, hogy ez teljesen környezetbarát, és végleges megoldást jelent.
Záportározóra van szüksége Pomáznak és nem patakkotrásra. Még pontosabban záportározókra van szükség a Dera-patakon, mely a nagy ritkán érkező hatalmas vízmennyiség esetén csak az alatta lévő területen biztonságosan levonuló víztömeget engedi át, míg a felesleget visszatartja. A visszatartott víz a települések felett a rétet árasztaná el, ott jóval kevesebb kárt okozna. Hosszú távú szerződést lehetne kötni az érintett földtulajdonosokkal, hogy kártérítést kapnak, ha tönkre megy emiatt a terményük. Pomáz felett nehéz ilyen helyszínt találni, de Csobánka felett van megfelelő terület. Ráadásul közös az érdek, ez a “vésztározó” mindkét település árvízvédelmét segítené. Csobánka vezetője szerint a terület a falu tulajdonában van, és ha ez így is van, az megkönnyítené a megoldást. Talán még pályázati pénzt is könnyebben lehetne szerezni egy ilyen megoldásra.
Addig is ahhoz, hogy csökkentsük az árvízveszélyt, nekünk is folyamatosan lenne éppen elég teendőnk.
1. A mederben (az árnyékoló fák hiánya miatt) folyamatosan növő japán keserűfű irtása. E növény elszáradt szárai ugyanis komoly torlaszt képesek létrehozni, aminek megakadályozása, kivágása, irtása komoly feladat. A rendszeres kaszálás, legeltetés hatására ennek az özönnövénynek a növekedése visszaszorulhat, végleges megoldást csak teljes talajcserével vagy fák ültetésével lehet elérni.
2. A hulladék rendszeres kitermelése a patakból. A szemét ugyanis nemcsak undorító, de komoly torlaszt képes létrehozni. Büntetőeljárás kezdeményezése minden olyan esetben, ha valaki hulladékot rak le a nagyvízi mederben (BTK 281/A§).
3. Illegális építmények, nagyvízi mederbe épített támfalak, kerítések hidak és egyebek, lebontatása, melyeket veszélyeztet az árvíz, vagy torlaszt képezhet. A nagyvízi mederben építkezések tiltása.
4. Partfalerősítés égerfák telepítésével.
5. Rávenni az erdőgazdaságot, hogy a Dera vízgyűjtő területén tartózkodjon a tarvágástól.
Javasoljuk, az érintett települések, Pilisszentkereszt, Csobánka, Pomáz, Szentendre vezetői kössenek egy megállapodást, amelyben elkötelezik magukat arra, hogy a Dera árvízvédelme és környezetének megóvása érdekében együttműködnek, együtt keresik a megoldásokat, közösen pályáznak, stb. a települések lakosainak biztonsága és az élhető, egészséges környezetének megóvása érdekében.
Pásztor Lajos
Pomázi Civil Klímakör
Bejegyzések
